Prófétákra várva?

Régi és talán elcsépelt mondás, hogy a történelem ismétli önmagát. Azonban az ember felfedezhet összefüggéseket, kísértetiesen ismétlődő mintákat az évezredek között. Főleg akkor, ha elvonatkoztat a fénylő és aláhulló birodalmaktól és a hétköznapi élet kérdéseire keresi a választ.


A kereszténység kétezer éve alatt a világ vezető vallása lett. Ma kétmilliárd ember van megkeresztelve, ám tömegeket mozgat meg a másik két (a többihez képest "nyugati") hatalmas monoteista vallás is, az iszlám és a zsidó. Ezek mellett pedig a buddhizmus, hinduizmus, taoizmus/konfucianizmus, és a többi nagy vallás ma is ugyanúgy próbálja meg küldetését elvégezni, mint már évezredek óta. Ez a küldetés pedig ugyanaz, mint akkor, amikor más hiteket is magukba olvasztva felemelkedtek: vezetni és összefogni az embereket, válaszokat adni a kérdéseikre. Ami egyre nehezebb, mert bár a világ változik, a kérdések mégis ugyanazok.
Ha közelről megnézzük, a visszhangzó gazdasági válság és a rohamos polgárosodás, az egymásba érő ipari forradalmak és a globális átalakulás alatt csendben, de biztosan folyamatban van egy sokkal átfogóbb változás. Ez nem más, mint az emberek gondolkodásmódjának változása. Bár a Föld hatalmas részén ma is éheznek, a nyugati, vagy talán inkább az északi féltekén elterjedt modern, jóléti, globalista fogyasztói társadalomban egy évszázados feszültség fokozódik, melyet egyre jobban lehet érezni. Magyarországon különösen erős ez a feszültség, ami nem más, mint a hétköznapi emberek életéből eltűnő támpontok hiánya.
Az évezredeken keresztül jól működő társadalmi szervező erők, akár azt is mondhatnánk, megbuktak.
A család, a vallás, az egyház már nem tartja össze az embereket és nem ad választ a kérdéseikre. Ez pedig kísértetiesen hasonlít arra a képre, amit a Római Birodalom égisze alatt egyesült mediterráneum mutatott az ókor végén, a keresztény időszámítás első századaiban.

A római polgárság, a "Populus Romanus" eszméje  volt a "Populus Cristianus",a keresztény egyház alapja.Forrás: Wikimedia.org
  

Róma, az önmagát felégető csillagHogy átlássuk ezeknek a változásoknak az ívét, évezredeket kell visszatekintenünk. Az első "nyugati" (Mediterráneum, Európa, Kis-Ázsia, Közel-kelet, Perzsia, Belső-Ázsia) civilizáció megjelenésével az exogén (már hordán kívül házasodó) hordák törzsekbe álltak össze, a törzsek pedig az egymás megkülönböztetéseként és az összetartozás jeleként totemeket választottak ősnek és patrónusnak. Az emberek elkezdtek földet művelni és állatokat tenyészteni, a törzsek idővel összeálltak és falvakat építettek. A falvakban pedig alapvető társadalomformáló erő volt a nagycsalád, az a sok kis "nukleáris" családot (apa, anya, gyerekek) egyesítő háló, ami mind morálisan, mind gazdaságilag segítette a tagjait. Senki nem maradt gyökerek, munka és megélhetés nélkül. Ez egy olyan jól működő modell, ami évezredeken át jelentette a nyugati civilizáció alapját, egészen a XIX. századig.

Az ősi magyarok pusztai totemállata, a Turul

A nagycsalád patrónust választott magának, vagy a nagycsaládok együtt közösen egy védő szellemet, egy házi istent. Kialakult a többistenhit, melyben a házi isten szedte a "védelmi pénzt" (áldozatokat) és gondoskodott a holtakról, megvédte a járványoktól, ellenségektől, vadaktól a falut, a vetést és jó termést adott. Ha pedig nem, felmondtak neki és új istent kezdtek imádni az emberek.
A falvak elkezdtek közösséget alkotni és öntözőcsatornák sorával hálózták be a környezetüket, a falvak között pedig felnőttek az első városok és megszülettek az első birodalmak.
Mindez évezredeken keresztül jól működött.
Az ókor csúcsa pedig minden szempontból a Római Birodalom. Ez a szuperállam a kezdetektől fogva az ősi nagycsaládra, a házi istenek tiszteletére épült. Az emberek idővel nemzetségekbe tartoztak, amik több ezer fős családok részei voltak. A családok élén pedig egy-egy családfő állt, akinek a házának küszöbjei alatt voltak a holtak hamvai, aki körbejárta a földeket, hogy elnyerje az ősök jóindulatát. Akár azt is mondhatnánk, hogy ő volt a családban a Keresztapa.

Az egyik első keresztény szimbólum képrejtvény:
Iészosz Krisztosz Theu Hüiosz Szótér
(Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó)
kezdőbetúiből összeálló mozaikszó
ICHTIS (ΙΧΘΥΣ)vagyis görögül "Hal"
Forrás: Wikimedia.org

Ez pedig akármilyen megmosolyogni való, a szó legszorosabb értelmében igaz. A Szicílián és a Dél-Olaszországi alvilágban ma is felfedezhető családi rendszer, a Keresztapák családjai, akik a XX. század elején uralták az amerikai nagyvárosok utcáit, gyakorlatilag az ókor társadalmának utolsó leszármazottai. Ha a kedves olvasó meg akarja ismerni a Római Birodalom belső működését, legjobb lesz, ha megnézi a Keresztapa című filmtrilógiát.

Szűz Mária elődje, Ízisz
Forrás: Wikimedia.org

Ám az első századokra mindez felbomlóban volt. A Birodalom olyan gazdasági változásokat élt át, amik társadalmi változásokhoz vezettek, ezeknek megjelent a politikai nyomása és idővel az emberek nem találták a válaszokat a kor kérdéseire. A római istenek mellett megjelentek a riválisok, Ízisz, Mithrász, a viking istenek és olyan radikális vallások, mint a kereszténység.
Gondoljunk bele, hogy az istenének folyamatosan áldozatokat adó ember egyre kevésbé találja a helyét a változó világban. Ez az ember válaszokat és hovatartozást keres és erősebb isteneket, akikre felnézhet, akik vezetik őt. Ebben a környezetben jelentek meg az olyan erős istenek, mint a családot összetartó egyiptomi  Ízisz, a perzsa Mithrász, a napisten, és a keresztény Isten.
Az emberek pedig találkoztak olyan istenekkel, akik az áldozatok helyett személyes átlényegülést kínáltak, akik a lélek üdvözülését adták, akik nem a sorsnak alávetett korlátozott hatalmú patrónusok voltak, hanem mindent értő és gondosan kezelő mindenhatók.

A életet jelentő egyiptomi Ankh-
keresztet Afrikában még ma is
használják keresztények
Forrás: Wikimedia.org

A változás évszázadokig tartott, ám a Római Birodalom bukásával egyidőben kialakult az embereket újra összefogó eszme, a Populus Romanus nyomán a Populus Christianus. Egy új eszme, amiben mindenki egyenlő, amiben gazdag, szegény üdvözülhet, ha hisz az őt szerető Istenben. Az az eszme, ami a legutolsó évszázadokig a gerincét, lelkét adta a nyugati társadalmaknak. A politeizmusok, a védelmi pénzt szedő istenek helyébe egyetlen, mindenható, örök és mindent átjáró, monoteista Isten került.

Krisztus vére megtisztít
A kereszténység, mely legyőzte az első századokban riválisait, a vallás, ami Krisztusba olvasztotta Mithrászt és Íziszt adoptálta Szűz Mária néven, tökéletesen beilleszkedett az évezredek óta élő falusi természetes társadalomba.
Ekkor felmerülhet a kérdés: Vajon jobban élünk ma, mint akár kétszáz éve az őseink?

Székelyföldön a szó legszorosabb értelmében a település
gerincét a vártemplomok jelentették
Forrás: Wikimedia

Ha a városi lakosságot és értelmiséget eltartó, a társadalom nagyrészét adó falusi réteget nézzük, gyökeresen más volt az élet akár kétszáz éve, mint ma. A falut összetartotta a nagycsaládok rendszere és az egyház. A fiatal házasoknak felépült a háza, az udvarba állatok kerültek, a kertbe zöldségek, a földbe vetés. Úgy indultak neki az életnek, hogy nemhogy svájci frank alapú hitelt vagy bármi más ballasztot nem vittek magukkal, hanem épp ellenkezőleg; a család mind erkölcsileg, mind anyagilag mögöttük állt, az egyház gondoskodott a lelkükről, bármilyen idők is jöttek.



A fogyasztói társadalom közelről

Tipikus szocialista panel-lakótelepek. Paks, Újváros
Forrás: Wikimedia.org

Ám a világ változik. A nagycsaládi modell felbomlott és a "nukleáris" családokat panelbe költöztették. Az egyházat nálunk módszeresen leépítették, máshol magától szorult vissza.
Mindezek után felmerül a kérdés: Mi tart minket össze ma? Ha csak a mai Magyarország társadalmát nézzük, azt látjuk, hogy semmilyen társadalmi szervező erő nem maradt a társadalomban. Sem az egyház, sem a nagycsalád, sem valamilyen nemzeti összetartozási érzés. Az emberek legnagyobb része elvesztette a kapcsolatait a gyökerekkel. Nehéz kimondani, de muszáj. Az öregeket a kórházba rakják meghalni, a gyerekek már nem is hallanak a régi értékekről, csak a politikai előítéleteket öröklik a rossz emlékű és buta XX. századból.

A társadalmi feszültségek "szelepe"
Forrás: Wikimedia.org, United States Marine Corps

Ám ha továbbtekintünk, meglátjuk az Észak-Atlanti régió felett lobogó amerikai zászlót, az egyre akadozóbban működő szuperhatalmat, ami ma a nyugati, keresztény, demokratikus fogyasztói társadalom szíve és motorja. Látjuk az egyre költségesebb háborúkat és az egyre nehezebb globális pénzügyi láncokat. Gazdasági mamutbirodalmak emelkednek és omlanak össze és a fény és a csillogás alatt ugyanazok a problémák rejlenek, mint nálunk, Magyarországon. Hol az ember helye a globális világban, kik vagyunk a fogyasztói társadalomban és hová tartozunk? Mi tart össze minket, mit adjunk tovább a gyerekeinknek? Mennyit ér ma az ember élete és a család? Mi lesz a kisebbségek és a többség harcának eredménye? A gazdasági átalakulás társadalmi változást szül, ami politikai nyomáshoz vezet. Ennek pedig csak átmeneti szelepe lehet egy-egy arab ország frekventált elfoglalása.

Most pedig lépjünk hátra és nézzünk végig az idővonalon. Talán elmondható, hogy ugyanazok a kérdések foglalkoztatják a jóléti társadalmakban az embereket ma, mint Róma utolsó századaiban. Ugyanúgy keresik a személyes kapcsolatot valami újjal, ami értéket ad az életüknek. Ahogyan a Római Birodalomban terjedőben voltak a radikális szekták és beolvasztott vallások, ma ugyanúgy terjedőben van a radikális, fundamentalista újkeresztények irányzata, a neo-puritánok és neo-protestáns egyházak sora, az újpogányok, természethívők, a spiritualisták nézőpontja. Mindezt már fél évszázada beharangozta a hippimozgalom, az előző generációkkal kapcsolatukat vesztett fiatalok hedonista önmegvalósító és új értékeket kereső hulláma. Talán nevetségesnek tűnik, ám ezek a radikális irányzatok az én szememben valaminek az előszelét hordozzák, valaminek, ami kifejlőben van a növekvő vákuum alatt.

Ami pedig tovább nehezíti a kérdést, az az, hogy ki ad választ a legújabb kérdésekre? Mi az erkölcsi vonzata az őssejtkezelésnek és klónozásnak, a génsebészetnek? Mit mondanának a próféták, vallásalapítók a kibernetikára, robotikára és a mesterséges intelligenciákra? Az élet keresésére más bolygókon? Mi van, ha egy földönkívüli értelemmel találkozunk és mi lesz a sorsa a világhálóval összekötött globális világnak? Milyen morális jelentése van annak, hogy családok éltét törheti ketté a napról napra változó devizapiactól függő hitel? Mit csináljunk, ha elfogy a víz és elfogy az olaj, a tengerek megemelkednek és az emberiség fele (!) elveszti a lakóhelyét? Mit tegyünk, ha fölénk ér az ózonlyuk és hogyan érvényesül Isten "Sokasodjatok" parancsolata a hétmilliárd embert elért, túlnépesedő Földön?

A több nyelvű, lüktető Hong Kong
Forrás: Wikimedia.org

Új nemzedék, új értékek
"Nagy dolgok akkor születnek meg, ha észrevesszük az emberek hétköznapi igényeit", tartja a mondás. A római társadalomban megjelenő gyökeres változásokat nem a dübörgő hódítások és a csillogó imperátorok okozták, hanem az, hogy az emberek házi oltárán megszáradt a kecskevér és egyre többen lopva a porba lopva halat rajzolva ismerték fel egymást.
Nem mondom, hogy a vezető egyházak helyébe újak kéne lépjenek, új vallások és új társadalmak kellene kinőjenek a régiek romjain.
Éppen ellenkezőleg, remélem, hogy a több ezer éve létező vallások megismerik egymás értékeit és átalakulva újra megtalálják a kapcsolatot az emberekkel.
Ám azt nem lehet tagadni, hogy a történelem ismétli önmagát. A levegőben ott van a változás szele.