Érdekes felfedezést tettem nem is olyan régen, valamikor múlt szombat este. Azok a fényes kis vackok az égen még mindig világítanak. Sose tudtam - honnan is tudhatnám? -, mennyi van belőlük, de ott vannak.Előtte egy héttel is megtettem ugyanezt a felfedezést. Mindkét esetben csak a kellő távolságra kellett elutaznom az országunk közepén terpeszkedő városszörnytől, Budapesttől. No, nem ilyen rossz a kapcsolatom fővárosunkkal, csupán ilyennek tűnt a békésebb, természetközelibb vidékekről szemlélve.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy jómagam Budapesten élek. Hogy akkor miért is volt ez a hosszú felvezető? Rögtön világossá válik!
Ugye, mint mondottam, a fővárosban élek. Ahol nem látszanak a csillagok. Azok a csillagok, amikért fiatalabb koromban szó szerint éltem-haltam.
Amit lehetett, számadatokig menően tudni akartam Naprendszerünk minden tagjáról. Majd mikor itt már nem találtam újdonságot, következtek a távolibb égitestek. Elméletek és vélt tények, egyre ment. Faltam magamba a tudást. Majd elfogytak a könyvek, haladt az iskola előre. Így egy idő után egyre kevesebb új könyvet kerestem.
A földrajz nevű tantárgy részeként megjelent később is a csillagászat. Mikor odaértünk, mindig fellelkesültem, kiselőadást tartottam, hangzatos megfogalmazású elméleteket gyártottam elméleti fizikából, ami jött. Egészen addig, míg véget ért a fejezet, véget ért a természetföldrajz. Következtek a számomra kevésbé érdekes részek.
Megint félretettük a témát. Mikor akadt egy-egy csillagászati ismeretterjesztő film, megnéztem. Azonban ekkor már a lelkesedés inkább mindig csak a film végéig tartott.
Ezzel párhuzamosan egyre ritkábbak lettek a táborozások, mikor éjszakánként a fűben fekve bámultuk a végtelen feketeséget, amit a sok gázlámpás megpróbál bevilágítani.
Végül jött az egyetem, én pedig ott hagytam a csillagos éjszakát Budapestért és a saját csillagaiért. Vagy a saját csillagaimért?
Nem panaszkodom, jó dolgom van. Értek ahhoz, vagyis inkább azokhoz, amiket csinálok. Szeretem is csinálni őket. Akad több lehetőség karrierre különböző szakmákban is. Mégis, most így belegondolva ott van egy kis tüske bennem. Hogy miért? Mert az azóta jóval ambíciózusabb személyiségem talán belül haragszik régi önmagamra. Haragszik, hogy lusta volt megtanulni száz oldalnyi tananyagot - amit utálsz -, másik százat - amit kedelt -, hogy végül a maradék húsz oldal témájából -, amit szeretett, és falta a tudást - többszáz vagy akár több ezer oldalnyi tudást magáévá tehessen tanulmányként, szakmaként, majd hivatásként.
Valahogy így szól a mondás, ha emlékezetem nem csal: "Ha egy órán át boldog akarsz lenni, nézz meg egy filmet! Ha egy napig boldog akarsz lenni, menj el kirándulni! Ha egy hétig, menj el nyaralni+ Ha egy hónapig boldog akarsz lenni, házasodj meg! Ha egy életen át boldog akarsz lenni, szeresd, amit csinálsz!"
Az utolsó mondat természetesen, amit kiemelnék. Ha már a címben ilyet igértem, akkor most álljon itt röviden a siker titka; szánd rá az időt, és gondold át alaposan!
1. Sorold fel, mit szeretsz csinálni!
2. Válaszd ki közülük, mi(k)ben vagy jó? Ha úgy érzed, egyikben sem, mi(k)ben lehetsz a legkönnyebben jó? Szigorúan az első pontban kiválasztottak közül!
3. Tervezd meg, hogyan leszel igazán jó bennük! Sőt, tervezd meg, hogyan lehetsz a legjobb!
4. Csináld!
Ha már egyszer megadatott az embereknek a gondolkodás képessége, mindenki eldöntheti: szobacica lesz, vagy oroszlán.
Legyetek sikeresek! Aki megcsinálja, nyugodtan meghívhat egy italra. Mikor beérik a terve, bőven lesz miből.
Szép napot!
Salacor
Képek forrásai sorrendben:
1. http://day2dayjobs.blogspot.com
2. http://moblog.net
3. http://www.telegraph.co.uk
4. http://www.wallpaperfans.com
5. http://fantasy-wallpapers.com
6. http://stressfreeinfertilityblog.com
7. http://files.mommo.hu
8. http://kajarikbela.hu
