Keleti szél vizet áraszt

Az idei év során sokszor hallhattunk az aktuális széljárásoktól függően fel-felkapott hírekről, amelyek az Arab-világban való megmozdulásokról szóltak. A Tunéziából induló forradalmi hullám elérte a térség számos kiskirályságát. Fiatalok ezrei tüntettek az elnökök, ezredesek, forradalmi vezérek és uralkodó családok földjén és döntöttek meg több tíz éve hatalmon lévő rezsimeket. Legutóbb a nemzetközi szövetségesek által támogatott líbiai felkelők foglalták el a fővárost, Tripolit. A felkelők ultimátuma a Kadhafi-hű városokhoz most hétvégén járt le. Most a Líbiában történtekről és az események hátteréről olvashattok részletesebben.

A felkelők által használt zászló alapján
2.bp.blogspot.com

A Bastille ostroma

tundratabloids.com

Kanyarodjunk vissza egy kicsit. Nem a Nagy Francia, csupán a Tunéziai forradalomig. A történelmi párhuzamot egy „napkeleti bölcs”, Youssef Seddik, tunéziai filozófus vonta és a Jázminos forradalomnak elnevezett események valóban a Francia forradalomhoz hasonló hatást értek el. A szellemet először a WikiLeaks engedte ki a palackból, amikor a tunéziai kormányról kényes adatokat szivárogtattak ki. A jázminosok győzelme után a tüntetések meg sem álltak a nyugat-afrikai Mauritániaiától, a keleti Bahreini királyság szigeteiig. A megmozdulásokat sok helyen a Facebookon és a Twitteren szervezték. Bizony sok idő telt el azóta, mikor Landerer nyomdájából vitték a 12 pontot terjeszteni Pest-Budán és napjaink cenzorainak is jóval nehezebb dolguk van Monarchia-beli kollégáiknál. A közösségi hálókon nem könnyű feladat az emberekbe fojtani a rebellis gondolatokat és az internetre feltöltött kommenteken, képeken és videókon keresztül lehetőségünk adódott, hogy bepillantsunk egy-egy forradalom mindennapjaiba. Bár a világháló az említett országokban csak egy szűk réteg számára elérhető, az egyiptomi, líbiai és szír vezetőség jónak látta az internetszolgáltatást lekapcsolni országaikban. Persze a változásokat elsősorban a társadalmi elégedetlenség és a vallási ellentétek idézték elő, de az internetes közösségek (eszközként betöltött) szerepe felértékelődött. Ennek ellenére az Ametiszt holddal nem tervezünk egyelőre semmiféle hatalomátvételt :-).

A Jázminos forradalom,

egy tunéziai lány énekel egy demonstráción 

De mit is kell tudni Líbiáról?

I. Idrisz, Líbia királya
Wikipedia

A Földközi tenger partján, az Arab tavasz másik két győztese, Tunézia és Egyiptom között fekszik. A múltjában megtalálhatjuk a görög és főníciai gyarmatosítókat, arab hódítókat, a Római és Oszmán Birodalmat egyaránt. A múlt században olasz gyarmat volt. A II. világháború alatt véres harcok folytak az országban, ami ekkor francia, brit és amerikai fennhatóság alá került. 1951-ben Tripolitánia, Cirenaica és Fezzán tartomány egyesítésével megalakult a független Líbia. I. Idrisz, Cirenaica és Tripolitánia tartomány emírje, egy muszlim vallási irányzat, a senussiak vezetője lett Líbia első és egyetlen királya. Idrisz az olasz gyarmaturalom ellen folytatott gerillaháborúban is részt vett, majd a II. világháborúban a szövetségesek támogatására buzdította a cirenaiakat. Hatalomra jutása után 3 évvel rátaláltak a sivatagban a mesés kincsre, óriási olajmezőket fedeztek fel Líbia alatt. A hirtelen meggazdagodott királyság azonban csak 18 évet élhetett meg. 1969-ben a betegeskedő, idős király ellen a 26 éves Moamer al-Kadhafi katonai puccsot követett el. Kadhafiék nem tudtak megegyezni a tényleges hatalmat betöltő koronaherceggel, Idrisz király unokaöccsével, ezért őt házi őrizetbe vették, Idriszt pedig halálra ítélték. A trónfosztott királyt nem érte utol az ítélet, 1971-ben a török Szultáni Palotában halt meg.

A Zöld rendszer

Kadhafi párti ellentüntetés Tripoliban
www.allvoices.com

Kadhafit ünnepélyesen ezredessé léptették elő és felettesei lefokozták magukat, mert tiszteletlenség lett volna, ha magasabb rangjuk van a forradalom testvéri vezérénél. Kadhafi bizonyos időközönként ellátta az ország főbb tisztségeit, de a „Líbiai Szocialista Népköztársaság, a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója” cím viselőjeként végig az ő kezében központosult a hatalom. Megszüntette a brit és amerikai katonai bázisokat. Megszakította Líbia szoros kapcsolatait a nyugati nagyhatalmakkal, erősen Izrael-ellenes politikát folytatott és a pán-arab mozgalom híveként törekedett az iszlám és arab országok egyesítésére. Erre több kísérletet is tett, de mindegyik kudarcba fulladt és az országok közti ellenségeskedéshez vezetett. Az olajjövedelmekből fejlesztette a hadsereget és jóléti intézkedéseket hozott. Kiépítette az ország szociális hálóját, nyugdíjakkal, táppénzzel, támogatásokkal, ingyenes egészségüggyel és oktatással. Az ezredes teológiai kérdésekben is döntött. Eltörölte a szunna, azaz a Mohamed cselekedeteit tartalmazó iratot, mint hitforrást és a nyugati szemmel nézve igazságtalannak tűnő iszlám törvénykezést, a shariját. Azonban a kiépülő polgári igazságszolgáltatás lehetőséget adott a koncepciós perekre és a nem lojális elemek kiiktatására. 1976-tól az ország neve Nagy Szocialista Népi Líbiai Arab Dzsamahiríja lett. Ez az egyedülálló államforma legalább olyan sokféle ideológiából merít, mint azt a neve mutatja. Kadhafi filozofikus műve, A Zöld könyv írja le részletesen a Dzsamahiríja elveit, melyben a szocializmus, arab nacionalizmus, anti-cionizmus és az iszlamizmus elveit Kadhafi személye fogja össze. 

Kadhafit ábrázoló líbiai 50 dénáros

1981-ben az Egyesült Államok flottája a líbiai partok mentén gyakorlatozott 12 tengeri mérföldre, az amerikaiak szerint nemzetközi, a líbiaiak szerint líbiai vizeken. A gyakorlat során az ameikaiak két líbiai vadászbombázót lelőttek. Kadhafiék bosszúból amerika-ellenes terroristasejteket kezdtek támogatni és bérgyilkosokat fogadtak fel, bár már a konfliktus előtt is támogattak számos terrorista- és gerillacsoportot. A Fekete Szeptember csoport által végrehajtott vérrengzés során 11 izraeli sportolót és egy nyugat-német rendőrt öltek meg az 1972-es München-i Olimpián, 1988-ban pedig egy utasszállító repülőgép zuhant le a skóciai Lockerbie felett, a merénylet 270 – köztük 4 magyar – áldozatot követelt. Számos más csoport mellett, ezeknek a merényleteknek az elkövetőit is Kadhafiék patronálták. 1983-ban a nyugati országok embergót vezettek be Líbia ellen, 1986-ban pedig az amerikaiak bombázták Tripolit és Bengázit, melynek során meghalt Kadhafi örökbefogadott lánya. A kétoldali csatározás azonban az ezredfordulóra úgy tűnt, hogy megszűnik. Líbia mintha átállt volna a másik oldalra. Leállította atomprogramját, kártérítést fizetett a Lockerbie-merénylet áldozatainak családjainak és kiadta a merénylet elkövetőit. A most tíz éve elkövetett szeptember 11-i merényletek után beszállt a terrorizmus és az al-Kaida elleni harcba. A barátság olyannyira jó volt, hogy a Human Rigths Watch jogvédő szervezet által Tripoliban talált dokumentumok szerint a Líbiai Titkosszolgálat szorosan együttműködött a CIA-val és az MI6-el. A rettegett líbiai titkosszolgálat vezetője baráti hangvételű leveleket váltott nyugati kollégáival és az együttműködés fejében számos líbiai menekültet kaptak, akiket hazájukban válogatott kínzások vártak.

Kadhafi a Time címlapján 1973-ban és 2011-ben
Google Images, Times

Kadhafi népes családja átszőtte az ország főbb tisztségeit. A líbiai telekom és posta, az állami olajexporttal foglalkozó logisztikai cég, katonai és rendőrségi különleges egységek, labdarúgó szövetség és olimpiai bizottság, de Kadhafi nemzetközi karitatív alapítványa is fiai vezetése alatt álltak, akik gyakran komoly összetűzésekbe kerültek egymással és apjukkal is. Az ezredes épségére egy speciális női testőrség vigyázott. Bár Kadhafi sokszor hangoztatta, hogy egyszerű életmódot élt, Mutasszim fia Beyoncét és más hírességeket bérelt ki karibi bulijaira. Kadhafi a külföldi nagyköveteket és külügyminisztereket állítólagos lakhelyében, egy beduin sátorban fogadta. A rezidenciájának tekinthető bunker és erődítményrendszerében azonban a felkelők luxus lakosztályokat találtak, német porcelánokkal és francia kozmetikumokkal, talán még magyar pálinkájuk is volt :-).

Kadhafi egyik fia, a Beyoncé rajongó Mutasszim,
akinek külön speciális katonai egysége volt
AFP

A család "fehér báránya" , a haladó szellemiségű Szefj al-Iszlám,
aki többször kritizálta apja politikáját
Al Jazeera

A forradalom

Egy tüntető kislány
www.alarabiya.net

Fathí Terbil ügyvédet, aki Kadhafit nyíltan kritizálta 2011. február 15-én letartóztatta a rendőrség. Ezt óriási felháborodás követette. Az emberek Bengházi városában tüntetni kezdtek. A demonstrációk hatóságokkal való összecsapásokba torkollottak, amely számos áldozatot követelt. A Facebookon és a Twitteren 17-ére meghirdették a Harag napját. A feszültségek oldásának érdekében szabadon bocsátották az Iszlám Harci Csoport 110 bebörtönzött tagját, az elégedetlenség azonban nem csökkent. A kormány állítólag fenyegető sms-eket küldött szét, benne megtiltva az állampolgároknak a tüntetéseken való részvételt. A Harag napján az ország számos városában tüntetések törtek ki. Tripoliban a kormány Kadhafi-párti ellentüntetést szervezett és reformokat helyezett kilátásba. 

Líbiai királyság zászlaja a felkelők szimbólumává vált
www.enoughgaddafi.com

Tüntetések Bengháziban
Guardian

Közben a hatóságok és a tüntetők közti harcok egyre véresebbé váltak. Számos városban bevetették a katonaságot és Kadhafi külföldi zsoldosait, akik éles lőszerrel lőttek a tömegbe, a felkelők pedig kormányzati hivatalokat gyújtogattak és katonákat akasztottak fel. Tripoliban is szerveztek rendszerellenes tüntetéseket, amit a kormány brutálisan levert. Február 20-án a tüntetések központjába, Bengháziba rendelt belügyminiszter, Abdel Fatah Junesz tábornok katonáival együtt átállt a felkelőkhöz, de a Kadhafihoz hű katonáknak engedélyezte a szabad távozást, ami aztán óriási vérengzéshez vezetett. Junesz lett a kormány-ellenes erők parancsnoka, akit azonban később, júliusban a felkelők egyik csoportja megölt, mert árulónak tartották. Cirenaica tartomány számos városa a felkelők kezébe került és a nyugati Miszrátában is harcok kezdődtek. Március 5-én megalapították Bengháziban a Líbiai Átmeneti Tanácsot, a felkelők kormányát. Az országban nagy jelentőséggel bíró törzsek –köztük sok berber törzs - megoszlottak Kadhafi és a felkelők között. Kadhafi további katonai egységeket küldött a keleti városok visszafoglalására. Líbiában kitört a polgárháború.

AFP, Patrik Baz

A Líbiai polgárháború
Telegraph

A nyugati varázsszőnyeg

A U.S.S. Enterprise-ról felszálló amerikai vadászgépek
(Nem a Star Trek-ből ismert hajóról van szó)
Reuters

Az ENSZ biztonsági tanácsa március 17-én döntött a líbiai légtér lezárásáról és szabad kezet adott a civilek védelmére minden katonai eszközzel, kivéve szárazföldi csapatok bevetésével. A nemzetközi beavatkozás nem váratott sokáig, két nappal később már berepült az első francia gép. Az amerikaiak Odüsszeia hajnalnak, a britek  Ellami-, a kanadaiak Mobil- és a franciák Harmattan-műveletnek nevezték a beavatkozást, amelybe számos NATO-tag (Albánia, Belgium, Bulgária, Kanada, Dánia, Franciaország, Görögország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Románia, Spanyolország, Törökország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok),  valamint Jordánia, Qatar, az Egyesült Arab Emirátusok és Svédország vett részt. Tengeralattjárókról és rombolókról Tomahawk-rakétákkal iktatták ki a líbiai légvédelmet. Anyahajókról, európai és ázsiai támaszpontokról vadászgépek és bombázók szálltak fel és az amerikaiak még pilóta nélküli robotrepülőket is bevetettek. A hadművelet során kilőtték a Kadhafihoz hű erők legtöbb páncélozott járműveit, megakadályozva a felkelők számos városának elfoglalását. Bombázták a katonai létesítményeket és Kadhafi rezidenciáját, amit ő híveit élő pajzsként használva akart megvédeni. Bár fegyverbojkottot vezettek be, a felkelőknek hallgatólagosan engedélyezték a muníció utánpótlását és segítettek a csapataik kiképzésében. Habár a nyáron még úgy tűnt, hogy állóháború alakul ki, a szövetséges erők egyértelműen a felkelők oldalára billentették a mérleget.

A mozgató erő,
MOL olajfúrás az észak-iraki Kurdisztánban
www.hirado.hu

Ez a politika ellent mond a be nem avatkozás elvének és felvetődik a kérdés, hogy jogosnak tekinthető-e. A nemzetközi erők megakadályozták a lázadó városokkal való véres leszámolást és elősegítették egy remélhetően demokratikusabb rendszer kialakulását, melyben az eddiginél nagyobb figyelmet szentelhetnek az emberi jogoknak. De valóban ezt kell tennünk, ha valami nem fér bele a világképünkbe és ellentmond az erkölcsi szabályainknak? Exportálni kell a kapitalizmust és a fogyasztói társadalmat? Elfogadhatjuk, hogy a diktatúrák lehetnek gyümölcsözőek, olajozottabban működőek más államformáknál, melyeket kötöttségeik korlátoznak és az ellentétes érdekek hátráltatnak. De koránt sem jellemezhetjük ezeket a rendszereket az igencsak szubjektív igazságos szóval. Főleg ha korlátozottak az emberek jogai, nincs szólásszabadság és (politikai) foglyokat mészárolnak le a börtönökben. Ha definiálnunk kéne a diktatúra fogalmát, azt kapnánk, hogy olyan berendezkedésű állam amelyben a hatalmi ágak (törvényhozó, végrehajtó, ítélkező hatalom) összemosódnak. A Battlestar Galactica nevű sorozatban, azonban van egy kevésbé szakszerű, de talán találóbb megfogalmazás: "Oka van annak, hogy különválasztják a katonaságot és a rendőrséget. Az egyik az állam ellenségei ellen harcol, a másik szolgálja és megvédi a népet. Amikor a katonaság tölti be mindkettő szerepet, a nép az állam ellenségévé válik." Mindkettő meghatározás megegyezik azzal, amit a Kadhafi rezsim jelentett. Persze a demokrácia koránt sem tökéletes, bár beteljesedett a szabadság fogalma: napjaink modern, szabad országaiban már mindenki azt tehet, amit szabad. Churchill erre azt mondta: "A demokrácia a kormányzat rossz formája, amely azonban még mindig jobb az összes többinél." Líbián kívül más esetekben már nem mindig kész a világ igazságot szolgáltatni, mint például Szíriárában, ahol hasonló helyzet áll fenn és csak megrovásokat, meg némi gazdasági nyomást kapott a kormány. De gondolhatunk 1956-ra, mikor segélyhívásainkra csupán együttérzést és szóbeli támogatást kaptunk. Mondjuk nem voltak akkora foszilis készleteink, mint Líbiának, a makói földgáz mezőinket leszámítva, amelyek még mindig messze vannak Jeruzsálemtől.

A harcok után

Úgy tűnik a felkelők győztek. Augusztus végére elfoglalták a fővárost, Tripolit és most hétvégén járt le az ultimátum, amit a Kadhafihoz hű városoknak adtak. Számos ország –köztük Magyarország- és az Arab Liga is elismerte az Átmeneti Nemzeti Tanácsot és az ENSZ nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Kadhafi ellen, akinek hollétéről csak találgatnak. Egyesek szerint az ezredes Nigériában próbálja újraszervezni hadseregét. Azonban az elmúlt év során történt változások minket is érintettek. Magyarország szerepe diplomáciai körökben felértékelődött, ugyanis az utolsó államok között voltunk, aki fenntartotta Tripoli nagykövetségét, ami nem csak az EU, de Kanada, Görögország, Horvátország, Olaszország és az USA líbiai külképviseletét is ellátta. A magyar nagykövet szervezte meg számos újságíró kiszabadítását és a külföldi állampolgárok kimenekítését. Eközben a budapesti líbiai nagykövetség előtt is tüntetések zajlottak, amire - sok másik európai nagykövetséghez hasonlóan - kitűzték a felkelők zászlaját. Magyarországon élő líbiaiak tértek vissza hazájukba harcolni és egy magyar tudósítócsoport is ott volt Líbiában, amikor már fotóriporterek haltak meg a harcok során. Elszomorító, hogy ezeket a tudósításokat csak a közszolgálati hírforrásokon lehetett hallani, mert a lakosságot jobban lázba hozta egy-egy új valóságshow megjelenése. Európának és hazánknak is befektetési lehetőségeket jelenthetnek az Észak-Afrikában átalakuló országok, de az Arab tavasz után meg kell küzdeni a megnövekedett bevándorló és menekülthullám problémáival és a fokozódó terrorveszéllyel is. 


Líbiában 22 évvel a mi rendszerváltásunk után sikerült megvalósítani a sajátjukat.

Selluf

Források:
Time
Al Jazeera
BBS
Reuters
hirado.hu
Wikipedia
zoldkonyvetmagyarorszagnak.blog.hu
asslema.com
imdb.com

Prófétákra várva?

Régi és talán elcsépelt mondás, hogy a történelem ismétli önmagát. Azonban az ember felfedezhet összefüggéseket, kísértetiesen ismétlődő mintákat az évezredek között. Főleg akkor, ha elvonatkoztat a fénylő és aláhulló birodalmaktól és a hétköznapi élet kérdéseire keresi a választ.


A kereszténység kétezer éve alatt a világ vezető vallása lett. Ma kétmilliárd ember van megkeresztelve, ám tömegeket mozgat meg a másik két (a többihez képest "nyugati") hatalmas monoteista vallás is, az iszlám és a zsidó. Ezek mellett pedig a buddhizmus, hinduizmus, taoizmus/konfucianizmus, és a többi nagy vallás ma is ugyanúgy próbálja meg küldetését elvégezni, mint már évezredek óta. Ez a küldetés pedig ugyanaz, mint akkor, amikor más hiteket is magukba olvasztva felemelkedtek: vezetni és összefogni az embereket, válaszokat adni a kérdéseikre. Ami egyre nehezebb, mert bár a világ változik, a kérdések mégis ugyanazok.
Ha közelről megnézzük, a visszhangzó gazdasági válság és a rohamos polgárosodás, az egymásba érő ipari forradalmak és a globális átalakulás alatt csendben, de biztosan folyamatban van egy sokkal átfogóbb változás. Ez nem más, mint az emberek gondolkodásmódjának változása. Bár a Föld hatalmas részén ma is éheznek, a nyugati, vagy talán inkább az északi féltekén elterjedt modern, jóléti, globalista fogyasztói társadalomban egy évszázados feszültség fokozódik, melyet egyre jobban lehet érezni. Magyarországon különösen erős ez a feszültség, ami nem más, mint a hétköznapi emberek életéből eltűnő támpontok hiánya.
Az évezredeken keresztül jól működő társadalmi szervező erők, akár azt is mondhatnánk, megbuktak.
A család, a vallás, az egyház már nem tartja össze az embereket és nem ad választ a kérdéseikre. Ez pedig kísértetiesen hasonlít arra a képre, amit a Római Birodalom égisze alatt egyesült mediterráneum mutatott az ókor végén, a keresztény időszámítás első századaiban.

A római polgárság, a "Populus Romanus" eszméje  volt a "Populus Cristianus",a keresztény egyház alapja.Forrás: Wikimedia.org
  

Róma, az önmagát felégető csillagHogy átlássuk ezeknek a változásoknak az ívét, évezredeket kell visszatekintenünk. Az első "nyugati" (Mediterráneum, Európa, Kis-Ázsia, Közel-kelet, Perzsia, Belső-Ázsia) civilizáció megjelenésével az exogén (már hordán kívül házasodó) hordák törzsekbe álltak össze, a törzsek pedig az egymás megkülönböztetéseként és az összetartozás jeleként totemeket választottak ősnek és patrónusnak. Az emberek elkezdtek földet művelni és állatokat tenyészteni, a törzsek idővel összeálltak és falvakat építettek. A falvakban pedig alapvető társadalomformáló erő volt a nagycsalád, az a sok kis "nukleáris" családot (apa, anya, gyerekek) egyesítő háló, ami mind morálisan, mind gazdaságilag segítette a tagjait. Senki nem maradt gyökerek, munka és megélhetés nélkül. Ez egy olyan jól működő modell, ami évezredeken át jelentette a nyugati civilizáció alapját, egészen a XIX. századig.

Az ősi magyarok pusztai totemállata, a Turul

A nagycsalád patrónust választott magának, vagy a nagycsaládok együtt közösen egy védő szellemet, egy házi istent. Kialakult a többistenhit, melyben a házi isten szedte a "védelmi pénzt" (áldozatokat) és gondoskodott a holtakról, megvédte a járványoktól, ellenségektől, vadaktól a falut, a vetést és jó termést adott. Ha pedig nem, felmondtak neki és új istent kezdtek imádni az emberek.
A falvak elkezdtek közösséget alkotni és öntözőcsatornák sorával hálózták be a környezetüket, a falvak között pedig felnőttek az első városok és megszülettek az első birodalmak.
Mindez évezredeken keresztül jól működött.
Az ókor csúcsa pedig minden szempontból a Római Birodalom. Ez a szuperállam a kezdetektől fogva az ősi nagycsaládra, a házi istenek tiszteletére épült. Az emberek idővel nemzetségekbe tartoztak, amik több ezer fős családok részei voltak. A családok élén pedig egy-egy családfő állt, akinek a házának küszöbjei alatt voltak a holtak hamvai, aki körbejárta a földeket, hogy elnyerje az ősök jóindulatát. Akár azt is mondhatnánk, hogy ő volt a családban a Keresztapa.

Az egyik első keresztény szimbólum képrejtvény:
Iészosz Krisztosz Theu Hüiosz Szótér
(Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó)
kezdőbetúiből összeálló mozaikszó
ICHTIS (ΙΧΘΥΣ)vagyis görögül "Hal"
Forrás: Wikimedia.org

Ez pedig akármilyen megmosolyogni való, a szó legszorosabb értelmében igaz. A Szicílián és a Dél-Olaszországi alvilágban ma is felfedezhető családi rendszer, a Keresztapák családjai, akik a XX. század elején uralták az amerikai nagyvárosok utcáit, gyakorlatilag az ókor társadalmának utolsó leszármazottai. Ha a kedves olvasó meg akarja ismerni a Római Birodalom belső működését, legjobb lesz, ha megnézi a Keresztapa című filmtrilógiát.

Szűz Mária elődje, Ízisz
Forrás: Wikimedia.org

Ám az első századokra mindez felbomlóban volt. A Birodalom olyan gazdasági változásokat élt át, amik társadalmi változásokhoz vezettek, ezeknek megjelent a politikai nyomása és idővel az emberek nem találták a válaszokat a kor kérdéseire. A római istenek mellett megjelentek a riválisok, Ízisz, Mithrász, a viking istenek és olyan radikális vallások, mint a kereszténység.
Gondoljunk bele, hogy az istenének folyamatosan áldozatokat adó ember egyre kevésbé találja a helyét a változó világban. Ez az ember válaszokat és hovatartozást keres és erősebb isteneket, akikre felnézhet, akik vezetik őt. Ebben a környezetben jelentek meg az olyan erős istenek, mint a családot összetartó egyiptomi  Ízisz, a perzsa Mithrász, a napisten, és a keresztény Isten.
Az emberek pedig találkoztak olyan istenekkel, akik az áldozatok helyett személyes átlényegülést kínáltak, akik a lélek üdvözülését adták, akik nem a sorsnak alávetett korlátozott hatalmú patrónusok voltak, hanem mindent értő és gondosan kezelő mindenhatók.

A életet jelentő egyiptomi Ankh-
keresztet Afrikában még ma is
használják keresztények
Forrás: Wikimedia.org

A változás évszázadokig tartott, ám a Római Birodalom bukásával egyidőben kialakult az embereket újra összefogó eszme, a Populus Romanus nyomán a Populus Christianus. Egy új eszme, amiben mindenki egyenlő, amiben gazdag, szegény üdvözülhet, ha hisz az őt szerető Istenben. Az az eszme, ami a legutolsó évszázadokig a gerincét, lelkét adta a nyugati társadalmaknak. A politeizmusok, a védelmi pénzt szedő istenek helyébe egyetlen, mindenható, örök és mindent átjáró, monoteista Isten került.

Krisztus vére megtisztít
A kereszténység, mely legyőzte az első századokban riválisait, a vallás, ami Krisztusba olvasztotta Mithrászt és Íziszt adoptálta Szűz Mária néven, tökéletesen beilleszkedett az évezredek óta élő falusi természetes társadalomba.
Ekkor felmerülhet a kérdés: Vajon jobban élünk ma, mint akár kétszáz éve az őseink?

Székelyföldön a szó legszorosabb értelmében a település
gerincét a vártemplomok jelentették
Forrás: Wikimedia

Ha a városi lakosságot és értelmiséget eltartó, a társadalom nagyrészét adó falusi réteget nézzük, gyökeresen más volt az élet akár kétszáz éve, mint ma. A falut összetartotta a nagycsaládok rendszere és az egyház. A fiatal házasoknak felépült a háza, az udvarba állatok kerültek, a kertbe zöldségek, a földbe vetés. Úgy indultak neki az életnek, hogy nemhogy svájci frank alapú hitelt vagy bármi más ballasztot nem vittek magukkal, hanem épp ellenkezőleg; a család mind erkölcsileg, mind anyagilag mögöttük állt, az egyház gondoskodott a lelkükről, bármilyen idők is jöttek.



A fogyasztói társadalom közelről

Tipikus szocialista panel-lakótelepek. Paks, Újváros
Forrás: Wikimedia.org

Ám a világ változik. A nagycsaládi modell felbomlott és a "nukleáris" családokat panelbe költöztették. Az egyházat nálunk módszeresen leépítették, máshol magától szorult vissza.
Mindezek után felmerül a kérdés: Mi tart minket össze ma? Ha csak a mai Magyarország társadalmát nézzük, azt látjuk, hogy semmilyen társadalmi szervező erő nem maradt a társadalomban. Sem az egyház, sem a nagycsalád, sem valamilyen nemzeti összetartozási érzés. Az emberek legnagyobb része elvesztette a kapcsolatait a gyökerekkel. Nehéz kimondani, de muszáj. Az öregeket a kórházba rakják meghalni, a gyerekek már nem is hallanak a régi értékekről, csak a politikai előítéleteket öröklik a rossz emlékű és buta XX. századból.

A társadalmi feszültségek "szelepe"
Forrás: Wikimedia.org, United States Marine Corps

Ám ha továbbtekintünk, meglátjuk az Észak-Atlanti régió felett lobogó amerikai zászlót, az egyre akadozóbban működő szuperhatalmat, ami ma a nyugati, keresztény, demokratikus fogyasztói társadalom szíve és motorja. Látjuk az egyre költségesebb háborúkat és az egyre nehezebb globális pénzügyi láncokat. Gazdasági mamutbirodalmak emelkednek és omlanak össze és a fény és a csillogás alatt ugyanazok a problémák rejlenek, mint nálunk, Magyarországon. Hol az ember helye a globális világban, kik vagyunk a fogyasztói társadalomban és hová tartozunk? Mi tart össze minket, mit adjunk tovább a gyerekeinknek? Mennyit ér ma az ember élete és a család? Mi lesz a kisebbségek és a többség harcának eredménye? A gazdasági átalakulás társadalmi változást szül, ami politikai nyomáshoz vezet. Ennek pedig csak átmeneti szelepe lehet egy-egy arab ország frekventált elfoglalása.

Most pedig lépjünk hátra és nézzünk végig az idővonalon. Talán elmondható, hogy ugyanazok a kérdések foglalkoztatják a jóléti társadalmakban az embereket ma, mint Róma utolsó századaiban. Ugyanúgy keresik a személyes kapcsolatot valami újjal, ami értéket ad az életüknek. Ahogyan a Római Birodalomban terjedőben voltak a radikális szekták és beolvasztott vallások, ma ugyanúgy terjedőben van a radikális, fundamentalista újkeresztények irányzata, a neo-puritánok és neo-protestáns egyházak sora, az újpogányok, természethívők, a spiritualisták nézőpontja. Mindezt már fél évszázada beharangozta a hippimozgalom, az előző generációkkal kapcsolatukat vesztett fiatalok hedonista önmegvalósító és új értékeket kereső hulláma. Talán nevetségesnek tűnik, ám ezek a radikális irányzatok az én szememben valaminek az előszelét hordozzák, valaminek, ami kifejlőben van a növekvő vákuum alatt.

Ami pedig tovább nehezíti a kérdést, az az, hogy ki ad választ a legújabb kérdésekre? Mi az erkölcsi vonzata az őssejtkezelésnek és klónozásnak, a génsebészetnek? Mit mondanának a próféták, vallásalapítók a kibernetikára, robotikára és a mesterséges intelligenciákra? Az élet keresésére más bolygókon? Mi van, ha egy földönkívüli értelemmel találkozunk és mi lesz a sorsa a világhálóval összekötött globális világnak? Milyen morális jelentése van annak, hogy családok éltét törheti ketté a napról napra változó devizapiactól függő hitel? Mit csináljunk, ha elfogy a víz és elfogy az olaj, a tengerek megemelkednek és az emberiség fele (!) elveszti a lakóhelyét? Mit tegyünk, ha fölénk ér az ózonlyuk és hogyan érvényesül Isten "Sokasodjatok" parancsolata a hétmilliárd embert elért, túlnépesedő Földön?

A több nyelvű, lüktető Hong Kong
Forrás: Wikimedia.org

Új nemzedék, új értékek
"Nagy dolgok akkor születnek meg, ha észrevesszük az emberek hétköznapi igényeit", tartja a mondás. A római társadalomban megjelenő gyökeres változásokat nem a dübörgő hódítások és a csillogó imperátorok okozták, hanem az, hogy az emberek házi oltárán megszáradt a kecskevér és egyre többen lopva a porba lopva halat rajzolva ismerték fel egymást.
Nem mondom, hogy a vezető egyházak helyébe újak kéne lépjenek, új vallások és új társadalmak kellene kinőjenek a régiek romjain.
Éppen ellenkezőleg, remélem, hogy a több ezer éve létező vallások megismerik egymás értékeit és átalakulva újra megtalálják a kapcsolatot az emberekkel.
Ám azt nem lehet tagadni, hogy a történelem ismétli önmagát. A levegőben ott van a változás szele.