Néhány szó a kopt vallásról és a koptokról
Az alexandriai kopt ortodox egyház Egyiptom legnagyobb keresztény egyháza. Ez legelőször furcsán hangozhat, hiszen a köztudat megszokhatta úgy azonosítani a közel-keleti és észak-afrikai népeket, mint „arabok”, akik zömével a muszlim hit követői.
A koptok története azonban más.
A Krisztus utáni századokban; a római, bizánci és korai iszlám időszakban, Egyiptom el-arabosodásával 451-ben a koptok – akiket úgy is neveznek, mint a régi egyiptomiak egyenes ágú leszármazottai - elszakadtak és megalapították saját hierarchiájukat.
A kereskedő házasságok révén némileg keveredtek ugyan a keresztény görögökkel, núbiaiakkal és etiópokkal, ennek ellenére megőrizték a régi egyiptomiak jellegzetes vonásait. Miután 640-ben a muszlim arabok lerohanták Egyiptomot, a koptok jelentős számban tértek az iszlám hitre. Emiatt az egykor 12 milliós kopt egyház létszáma töredékére esett vissza.
Az évek múlásával egyre inkább tűnik úgy, hogy a koptok helyzete Egyiptomban hasonló az európai zsidókéhoz–s ez főleg a nemrégiben kiéleződött őket ért atrocitásokban nyilvánul meg. Egyfajta kisebbséggé váltak, akik talán emiatt is, szorosan összetartanak és büszkék arra, hogy keresztények lehetnek. Tudvalevő azonban, hogy az ő egyházukat nem Péter apostol alapította, mint a rómait, hanem Szent Márk evangélista, Alexandria püspöke. S mint tudjuk, pápájuk is van, a jelenlegi III. Shenouda, a Márk után következő 117. egyházfő.
A legérdekesebb különbségek az európai keresztények és a keleti, ortodox keresztények szokásaiban talán az istentisztelet szertartásaiban lelhetők, melyek nem csak vasárnaponként kerülnek megrendezése, hanem minden nap, reggel és este.
A kopt liturgia hagyományaihoz hozzátartozik például a cintányérral kísért ének, és tömjénezés. Templomaikban a nők a jobboldali, a férfiak pedig a baloldali padsorokat foglalják el. Az imádkozás sem összekulcsolt kézzel történik, hanem ég felé fordított tenyérrel. A koptok továbbá a több órás istentisztelet után nem mennek rögtön haza, a hívők összeülnek ebédelni, beszélgetni (vagy, ahogy sok tartózkodóbb jellemű európai mondaná, „hangoskodni”). Mindez a nyugati keresztények számára szokatlan, de akár vonzó is lehet, s ami a lényeg, a szeretet és az összetartás mindenképpen egy és ugyanaz. Ezt hirdeti III. Shenouda pápa is, aki mindig igyekezett a nemzetközi kapcsolatokat ápolni a nyugati kereszténységgel és szerte a világon.
A magyarországi kopt templom felszentelése
Ez a „furcsa meglepetés”, hogy éppen Magyarországon kerül sor egy ilyen egzotikus ország egyik legfontosabb vallásának úgymond jelképes befogadására, nem volt soha eltervezve. Mondhatni, egyszerűen így alakult. A 90-es évek közepétől összegyűlt Közép-Kelet-Aurópában annyi kopt hívő, hogy - Shenouda pápához intézett kérésükre - menesztettek egy papot Egyiptomból, aki az itteni miséket celebrálhatja.
Az augusztus 20-a környéki lelkes ovációt, Shenouda pápa érkezését (ami leginkább a magyarországi kopt hívők körében keltett visszhangot) sok szervezkedés és kemény munka előzte meg. Mindez tulajdonképpen egy éve kezdődött, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes abbéli elhatározásával, hogy egyiptomi útja során meghívja III. Shenoudát a mediterránium térségéből kissé kijjebb eső hazánkba. A meghívást Orbán Viktor miniszterelnök erősítette meg fél éve.
Ennek örömére, a magyarországi koptok vallási vezetője, Youseff Khalil atya is csatlakozott a „vendéglátók körébe”, és meghívta a pápát, hogy szentelje fel a XVIII. kerületi Szemeretelepen (akkor még javában épülő) kopt templomot.
Shenouda pápa elfogadta a meghívást, és a csupán pár napos, de annál mozgalmasabb itt tartózkodásának keretén belül augusztus 19-én a Pázmány Péter katolikus egyetem ünnepi ülésén díszdoktorrá avatták a kopt egyházfőt.
20-án részt vett a Szent István bazilika előtti szentmisén, majd 21-én a koptok számára végre eljött a nagy nap: az újonnan felépült templom, a püspökök, papok és hívők teljes díszben fogadták III. Shenoudát, a koptokra oly annyira jellemző harsogó üdvrivalgással (ilyenkor a nők szó szerint rikoltoznak, szájukat eltakarva – ez náluk természetes, az öröm kifejezése, általában nagyobb események, ünnepek alkalmával).
A két-három órás felszentelést (ami néhány jelen levő operatőr szemében „kész káosz” volt – de véleményem szerint inkább arabosan-mozgalmas) szigorú biztonsági intézkedések mellett tartották meg, de sor kerülhetett némi ajándék-osztásra is, melyet a pápa szerény személye biztosított. Minden hívő kapott egy dísz keresztet, és természetesen azok sem álltak a sor végén, akik vagy így, vagy úgy, de nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ez a szép kopt templom felépüljön Magyarországon, s hogy ez a sokaknak örömteli esemény megvalósuljon.
Képek forrása: origo.hu; metropol.hu; napszemle.org; busralilmuhminin.blogspot.com; crowland.uw.hu; srcoronado.com;
