Örökké akarok élni. Eddig sikerült.

Üde színfoltok, játék a fényképezőgéppel, számítógépes szerkesztés hobbiból és könnyen érthető, mégis eredeti mondanivaló. Szántó Marcell képei nem hiába népszerűek. Mai cikkünk mondanivalója az, hogy a mindennapok rohanása közben érdemes néha megállni mosolyogni.


Marci szerényen válaszol a kérdéseimre. A képek, saját bevallása szerint épp annyira a saját szórakoztatására szólnak, mint amennyire mondanivalót hordoznak magukban. Ötletek, szárnypróbálgatások a számára. Számomra pedig könnyed művészi alkotások, amiknek nem kell a szenvedését, tragédiáját nézni, a világ fájdalmát keresni. Egyszerűen élvezni kell őket.

Honnan jött az ötlet, hogy ezeket a képeket csináld?
Majdnem mindegyik saját kútfőből van. Kivéve a polaroidos kép. Meg amin kifestem magam.
Mit akarsz kifejezni ezekkel a képekkel?
Azzal azt akartam mondani, hogy lépjünk ki a szürke hétköznapokból. A polaroidos? Az egyszerűen csak tetszik, ahogy így összeállok kicsi képekből. Tudod, a polaroid fényképezőgépek nyomták így ki egyből a képeket.
A tükrössel a mondanivalóm csak az, amit mindig mondok azoknak, akik nem szeretik magukat... Hogy ne akarjanak mást látni! Van egy-két ismerősöm, aki nem elégszik meg önmagával... és mást akar látni a tükörben. Egyszerűen szeressék magukat, mert mindenkinek megvan a maga szépsége.
Ahol a színes képeket tartom... ott arra gondoltam, hogy mindenbe bele lehet látni. Jelen esetben belém.
Amikor belebújok a képkeretbe, ott úgy éreztem, nagyon el szeretnék menekülni innen, mondjuk egy szép tájra, mint ez a tájkép itt.
Ezt nem könnyű megcsinálni. A tájképet több képből raktam össze. Ennek a rajzolt hatású képnek megvan a maga szépsége, mert nem lehet csak úgy photoshoppal megszerkeszteni, megvan a maga technikája...
Ahol a kép van a kezemben, amin a kép van a kezemben, amin a kép van a kezemben... ezt már rég óta meg akarom csinálni. Ebben a végtelenséget akarom érzékeltetni.
A fejjel lefelé készült kép mit jelent?
Az egyszerűen csak vicces.
No és az M7-es autópálya éjszaka, meg a macskaszemű Peugeot?
Azok? Játék a záridővel!

Csillagmetró Budapest

A már-már legendás 4-es számú metróvonal, melynek építése egyre tovább, és tovább halasztódik, óriási, lassan gigászi összegeket emészt fel. Az ötlet, ami először 1972-ben merült fel, mai, jobban mondva leendő arcát 1996-ban kapta. A metró, aminek költségei félkész állapotban is minden keretet meghaladnak, jelenleg nem csak árát tekintve jár a csillagokban; a finanszírozás az űrben lóg és egyelőre egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz a közeljövőben bárki is befejezni a tervet.
A csillagászati összeg pedig egy kis túlzással a Holdig elér. Ha pedig máshogy költjük el, ennyi pénzből a csillagokba is, de legalábbis a Marsra el lehetne jutni. Hogyan?


"Metró lészen!"

Az éplő metró a Bocskai útnál.
Forrás: www.metro4.hu

A metró építése csak zajlik, és zajlik. Míg a politikai és gazdasági komplikációk a magasban egyre csak szövődnek, a hétköznapokban nem mutatja más a metró épülését, mint a Budapest látképébe lassan szervesen beilleszkedő lezárt építési területek, a farost lemez falak, és a békésen ásítozó, cigarettázó, csevegő munkások jelenléte. Ha minden a terv szerint haladt volna, már évek óta euróval fizetnénk a 4-es metró jegypénztárában. Ám nem csak az első tűnik álomszerűnek. A metró átadása a mai tervek szerint leghamarabb 2015-re várható. Ha ez megvalósul, a szó szerint korokon átívelő beruházás 12 évvel késne az eredeti ígéretekhez képest. Talán érthető módon legalábbis kétkedve fogadja a lakosság ezt az ígéretet. Még az is lehetséges, hogy mire elkészül, tényleg euróval fogunk fizetni a jegyért.

A csillagokba!

A Discovery űrrepülő fellövése
Forrás: www.wikipedia.org

A beruházás, ami többször is módosult, ma a tervek szerint 533 milliárd forintba fog kerülni, ez a szám majdnem duplája a 2004-ben tervezett 264,4 milliárdos összköltségnek. Természetesen ez csak terv, a beruházás két szakasza közül a második finanszírozása még finoman szólva is kétes.
Azonban ha feltesszük, hogy a tervezet tényleg megvalósul a körülbelül 533 milliárdos költségvetésből, akkor megveregethetjük a tervezők vállát: egy olyan csillagmetrót építettek, ami mind időben, mind pénzben ugyanannyiba került, mintha Magyarország a Marsra szeretett volna eljutni.
Egy űrrepülőgép építése, a NASA hivatalos adatai szerint ennél jóval kevesebb pénzt emészt fel. Az Endeavour űrsikló ára az Egyesült Államok űrkutató hivatalának építésekor 1,7 milliárd dollárba, mai árfolyamon 300,9 milliárd forintnak megfelelő összegbe került.
Ez egy nem akármilyen jármű. Az itthon hagyományos állami beruházások, a folyton romló alkatrészek, az eltűnő kivitelezők, az illegális vendégmunkások, a lazsálás és az anyagspórolás itt elképzelhetetlen lenne. Talán ezért is nem építünk mi űrsiklót. Míg a körülbelül háromszáz milliárdos űrhajó minden része a helyén kel, hogy legyen és van is, és az Endeavour 1992 és 2011 között 25 bolygó körüli és Nemzetközi Űrállomásra vezető utat tett meg szerencsésen idei nyugdíjazásáig, addig Budapesten a nála drágább metróknál még az is kérdés, hogy sikerül-e a metrószerelvény és az alagút méretét elsőre összehangolni, vagy nem.

A nemrég leállt Spirit marsjáró robot
Forrás: www.nasa.gov

Mindenesetre ennek taglalása, a követhetetlen kivitelezési háló munkájának követése már-már politikai kérdés, ezért erre most nem térünk ki.
Ha továbbmegyünk, még bőven futja a maradék 133 milliárdos keretből, és a Marsra még nem szálltunk le. Ha egy NASA marsjáró robot (mondjuk a hét évig üzemelő Spirit és testvére, az Opportunity) átlagos 850 millió dolláros (150 milliárd forint) költségvetését vesszük alapul, ezt összeadva máris van egy csillogó-villogó magyar űrsiklónk, ami teljesen saját gyártmányú marsjárónkat viszi a vörös bolygóra, összesen mintegy 451,35 milliárd forintból, ami még mindig elmarad a 4-es metró építésének költségeitől.

Arról pedig még nem is esett szó, hogy ennek milyen hatásai lennének az országra. A hatalmas projekt állami megrendelései az ipari ágazatok egész sorának jelentenének konjunktúrát, a beruházások csak úgy szippantanák be a munkaerőt, az ország közvéleménye pedig, ami hozzá van szoktatva, hogy nekünk, magyaroknak nem sikerül semmi, lázban éghetne, miközben a Földön elsőként készülnénk embert küldeni a Marsra. Mindezt a 4-es metró építésének árából.

Az viszont igaz, hogy ebben az esetben emberi utasokat szállítani és visszatérni képtelen marsjáróról beszélünk, tehát a maradék 81,5 milliárd forintot nyugodtan rászámolhatjuk a projektre, ha egy embereket szállító, és az űrsiklóhoz visszatérni képes leszálló egységet építünk, vagy egy Marson leszállni és felszállni képes űrsiklót.
Egyáltalán nem biztos, hogy az 533 milliárd forint ezt fedezné. Azonban körülbelül ennyire bizonytalan a 4-es metró építésének befejezése is pénzben és időben. A Discovery űrrepülőgép építése a maga 300,9 milliárdos árával 5 évig tartott a NASA számára. Körülbelül hasonló időt emészt fel egy marsjáró expedíció előkészítése is. Akárhogyan is számoljuk, ez még mindig hamarabb elkészül, a tervező asztaltól a fellövésig, mint a mi drága metrónk.

Ám ha végső soron mégis kicsúszunk a pénzből és időből, esetleg számoljuk hozzá valamelyik autópályánk méregdrága építési költségeit is. Hiszen köztudott, hogy a magyarországi autópályák építése az Alföldön, sík terepen drágább és több ideig tart, mint a horvát autópályák építése hegyek között, viaduktok és alagutak során át. Ennyi pénzből pedig a Marson is lehetne autópályát építeni. Vagy űrhajót.
Mindenesetre ezek egyenlőre álmok. Nem valószínű, hogy megvalósulnak a közeljövőben, és talán mi, magyarok nem is kell eljussunk a csillagokba.
Azonban megnyugodhatunk. A félkész metrónk már idáig is annyiba került, hogy a külföldi kivitelezőknek valószínűleg bőven jutna pénzük egy-egy űrtúrára, ha akarnák. A NASA már szállít űrturistákat is. Ha úgy döntenek, legközelebb a félkész munka megérdemelt jutalmából kigranak egyet az űrbe, talán küldenek nekünk is képeket. Legalább lesz mivel dekorálni az építkezések farost paravánjait.




Források:
www.wikipedia.org
www.metro4.hu
www.nasa.gov
www.kaycircle.com
Hozzáférés a forrásokhoz: 2011. június 8.

Éljen a király!

Mivel találkozunk vele a médiában, nem ismeretlen, mégis számunkra mára elképzelhetetlen az az intézmény, ami hatvanhat éve megszűnt Magyarországon.
Az utolsó éveiben jól-rosszul működő Magyar Királyság a XX. századra már nem a legkorszerűbb állam volt, ám a XIX. század második felében még Európa egyik legmodernebb országának számított. Ha a történelmünk nem a jól ismert módon, külső tényezők kénye-kedve szerint alakul, lehet, hogy máig is fennállna.
Azonban nem a magyar történelem máig is legvitatottabb korszakát, szeretnénk ma górcső alá venni. Nézzünk inkább körbe, máshol mit gondolnak a rendszerről?
Folytatásos cikkünk első részében ma pillantsunk rá két ősi, európai monarchia mindennapjaira!


Szép remények
A tavasz Európa leghíresebb monarchiájában feszült várakozással telt. Az egész Egyesült Királyság lázban égett, amióta hivatalosan is bejelentették Vilmos herceg eljegyzését a polgári származású Catherine Middleton-nal. A médiában máig hanyagul csak "Kate Middleton"-nak szólított hölgy várva várt április 29-ei esküvőjét az egész nyugati világ figyelemmel kísérte. Catherine, vagyis most már Katalin hercegnő megtörte a jeget azzal, hogy polgári származása ellenére a királyi családba emelkedett.

A hercegi párt sokan szeretnék a trónon látni

Forrás: A Brit Monarchia Honlapja, www.royal.gov.uk

Bár Vilmos herceg apja, Károly, Wales hercege után a második a trónöröklési sorban, sokan szívesebben látnák az Egyesült Királyság következő uralkodójaként, mint apját, Károlyt. Ennek talán oka az, hogy Károly és felesége, Camila, Cornwall Hercegnője nem éppen a britek kedvence. Annak ellenére, hogy a királyi család minden tagja igyekszik nyilvános szerepléssel erősíteni a korona fényét, Camilla-t soha nem tudta a szigetország lakossága elfogadni Károly előző felesége, a népszerű Diana hercegnő után.

Azonban még a legkritikusabb protokollfelelősök is egyetérthetnek, hogy Catherine jó választás volt a királyi családnak. Catherine mindenki szemében a tipikus angol szépséget testesíti meg, ráadásul intelligens és művelt hölgy és nem utolsó sorban, semmilyen botránnyal nem hoz szégyent a királyi családra, amit már sok kékvérűről nem lehetne elmondani.

A lány egyébként gazdag családból emelkedett fel, már saját vállalkozását is megalapította a rendezvények felszerelésére szakosodott családi cégen belül. Ma Catherine hivatalosan Őkirályi Fennsége, Katalin hercegnő, Cambridge hercegnője, Strathearn grófnője, Carrickfergus Bárónője.

A Brit Monarchia jövőjének arcai
Forrás: www.prince-william-wedding.net

Először meglepő, hogy a merev elvekkel rendelkező királynő végül rábólintott a frigyre. Őfelsége II. Erzsébet ugyanis annak idején kategorikusan elítélte, hogy Károly, Wales hercege polgári szerelmével, Camilla-val lépjen frigyre. Annak, hogy ez a nász keresztülmehetett a királyi házon, több oka is lehet, bár csak találgatni tudunk. Sokan gondolják úgy, hogy a királynő végül el kellett, hogy ismerje; A Brit Monarchia is meg kell nyissa kapuit a változások előtt. Erre mi lenne jobb alkalom, mint szerethető figurákat állítani a királyság profiljába? Ezt végiggondolva, el kell ismerjük, hogy nem meglepő, ha Károly és Camilla párosa nem hordoz túl nagy reményt a szigetország lakói számára.

Viszont, ha a nemzet összetartásáról van szó, arról, hogy olyan példaképeket állítunk a nép elé, akikre fel lehet nézni és akiket szeretni lehet, keresve sem találhatnánk jobb választást, mint a jóképű herceget, a Királyi Légierő hadnagyát, és a szép és okos, polgári sorból felemelkedett hercegnőt.

Mások úgy gondolják, hogy II. Erzsébet végül a szívének engedett, amikor elfogadta kedvenc unokája házassági terveit. Ezek a vélemények néha addig is elmennek, hogy Vilmos ultimátumot nyújtott be a nagyanyjának, aki inkább hagyta jóvá a házasságot, minthogy ellenkező esetben a herceg lemondjon a trónról és öccsét, a botrányairól híres Harry-t engedje a trónöröklés második helyére.
Ami manapság egy elég ígéretes pozíció. VI. György lánya, II. Erzsébet, aki 1952. február 6. óta az Egyesült Királyság és tizenhat független állam uralkodónője szokatlanul hosszú időn át, jó egészségnek örvendve tölti be pozícióját. Fia, Károly, Wales hercege pedig 62 éves, hajlott korával az eddigi egyik legöregebb trónörökös. Ezért nem meglepő, hogy sokan komolyan gondolják, hogy a Windsor-ház II. Erzsébet után "átugrik" egy generációt és a 28 éves Vilmos, vagyis az esküvője napjától Vilmos, Cambridge hercege lép a trónra.


Mindez számunkra szinte érthetetlen és mesébe illő. Hercegek, királyok, rangok és címek, nagyon időtlennek tűnik mindez. Hogyan képesek az emberek ezt elfogadni?
Mi szeretjük a hercegünket, nyilatkozza egy lelkes hölgy a tévében. Számunkra a királyi család a nemzet egységét jelenti és szeretjük őket. Felnézünk rájuk.
Ők amolyan példaképek, mondja Anne, egy fiatal lány a királyi családról. Nem valami elnyomók, mert hát nálunk parlament van. Egyszerűen kedveljük őket, de ezt nehéz lehet megérteni.
Persze nem mindenki ért ezzel egyet. A hivatalos csatornákon angol diszkrécióval le vannak tiltva a hozzászólások, de a nem hivatalos csatornákon, a közvetítő kereskedelmi hálókon záporoznak az éles nyelvű kommentek oda és vissza.
Egyszerűen nem értem, hogy nézhettek fel ezekre az emberekre, mondja egy amerikai fiatal. Mintha bármit is letettek volna az asztalra! Nem csinálnak semmit és rengeteg pénzük van,ti meg bután imádjátok őket!
Talán nem meglepő, hogy a támadó hangok az interneten nagyon gyakran amerikai vagy francia hozzászólók billentyűzetéből érkeznek.
Egy lelkes francia fórumozó, Jacque, kérdésemre így válaszolt: Szerintem ez az egész hülyeség. Az a ruha, ami több millióba került, iszonyatosan drága, annyi mindenre lehetett volna azt a pénzt költeni. Meg az egész esküvői flanc sok pénzbe kerül, nem is beszélve a biztonságról! Fogadok, hogy minden lámpaoszlopon drága kamerák vannak. Hülye angolok...
Nem csalás és nem ámítás, Jacque nem a Monthy Python-ból idézett, hanem komolyan gondolta, hogy csak az angolok lehetnek ilyen hülyék. Remélem, hogy az olvasók megbocsátják, ha pikánsabb részletekbe nem bocsátkozom Jacque válaszából.


Ám nem mindenki van ilyen elítélő véleményen külföldön. Sokan igenis hisznek az esemény varázsában. Az Egyesül Állmokból Loressa így válaszol: Nagyon örülök Vilmos hercegnek... Az egész világ vele gyászolt, amikor az anyukáját elveszítette, de most már megtalálta a hercegnőjét! És boldgan élnek majd, míg meg nem halnak...
A monarchiáért nem mindenki olyan lelkes. Emma, egy 16 éves dán lány a kérdésre, hogy hogyan fogadták a királyi esküvő hírét az országában, így válaszolt: Nem sokat törődtünk vele. A tv meg az újságok tele voltak a hírekkel. Mi egyszerűen csak megbeszéltük, hogy milyen szép ruhájuk van, és jó nekik, de nagyon nem lelkesedtünk az esküvőért.


Társadalmi szerepvállalás
A királyi család ma mindent megtesz, hogy kiérdemelje a britek tiszteletét. A II. Erzsébet királynő által vezetett Windsor ház már a XX. század alatt hatalmas szerepet töltött be a viszontagságos időkben királyai kiállásával és társadalmi szerepvállalásával, amire jó példa VI. György, a királynő apjának kiállása a népe mellett a II. Világháború alatt.
VI. György király, és felesége, Erzsébet Anyakirálynő a londoni német bombázások idején végig a Buckingham palotában maradt és visszautasították, hogy elhagyják az ostromlott Londont. Amikor a Buckingham palota kertjét német bomba érte, elhíresült az anyakirálynő karakán mondása: Örülök, hogy bambatalálatot kaptunk. Most végre rendesen rálátunk az East End-re."


A Windsor-ház uralkodói ma karitatív szereplésükkel szolgálják az országot. A család minden tagjának megvannak a maga karitatív szervezetei.
Vilmos és Katalin, a hercegi pár azzal vette ki ebből a részét, hogy már esküvőjükre adakozó alapot hoztak létre, és megkértek minden meghívottat, hogy nászajándék helyett adománnyal támogassák az alapon keresztül a rászorulókat. A közélet ezt egyértelműen annak a jeleként fogadta el, hogy a hercegi pár folytatni szeretné a nagy előd, Diana hercegnő társadalmi munkáját és ezzel természetesen sokak szívébe lopták be magukat.


Vilmos herceg és felesége egyébként mai nyelvünkben továbbra is herceg maradt, azonban Vilmos rangja angolul Prince William the Duke of Cambridge, ami azért érdekes, mert a Duke magyarul tükörfordításban nem herceg, hanem dukát. A dukátus egy olyan intézmény volt a középkori Magyarországon, ami a trónörökös területeit foglalta össze, míg Könyves Kálmán a XII. században megszűntette. Ám ha pontosak akarunk lenni, talán célszerűbb lenne, a Duke-ot főhercegnek szólítani, ami jobban meg is felelne Vilmos trónöröklési rangjának.




Észak puritán gyöngyei
Ha már szóba hoztuk Dániát, nézzük is meg egy kicsit jobban az országot! Dánia, saját nyelvén Danmark Európa legrégebbi máig fennálló monarchiája. A protestáns északi ország uralkodói a következetesen lutheránus Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg házból kerülnek ki annak 1825-ös alapítása óta.
Közülük való Dánia királynője, II. Margit is, aki a XIV. század óta az első női uralkodója az északi országnak.

II. Margit királynő és hitvese, Henrik herceg
Forrás: www.wikipedia.org

Az, hogy az északi országban is ilyen jó lenne a kapcsolat a királyi családdal, már nem fedi a valóságot. Emma, akit korábban az angol monarchiáról kérdeztem, válaszolt kérdéseimre.
A királyi család a nemzet egységét testesíti meg, de csak az öregebb generáció számára. Nálunk a fiatalabb generáció számára már nem sokat jelentenek.
Emma, aki maga egyetért a királyi család szerepének fontosságával, nem gondolja, hogy korosztálya ugyanígy vélekedne. Nálunk a fiataloknak szerintem a 90%-a megszabadulna a királyi családtól és elnököt választanának. És szerintem ez országszerte mindenhol így van.
Arra a kérdésre, hogy vajon mi lehet ennek az oka, a lány így válaszol: Az idősebb generáció látja bennük a nemzet egységének jelképét. Viszont a fiatalabbak szerint a királyi család sok pénzbe kerül. Végül is, válságon megy keresztül az ország, és ez a legtöbbek szerint pénzkidobás. A válság miatt megszorítások kellenének, és a legtöbben úgy gondolják, erre nincs pénzünk.
Azonban a lány más véleményen van. Mivel Dánia Európa legrégebbi monarchiája, szerintem nem kéne eldobnunk a hagyományainkat. A királyi család a történelmen alapszik.
A kérdésre, hogy szerinte jó dolog-e alkotmányos monarchiában élni, Emma óvatosan így válaszol: Végül is ez az országtól függ. Nálatok lehet, hogy másként van. Nálunk a történelmünkből magától értetődő dolog a királyság és szerintem a történelmi hagyományainkat jelképezik.


Azonban ezzel korántsem ért véget a történet. A jövő héten kipillantunk Európából. A következő részbenn bepillantást nyerhetünk az arab monarchiák mindennapjaiba.