Egyszerű pénteknek indult. Némi adminisztráció délelőtt, némi munka délután. Este kellemes találka.
Voltatok már úgy, hogy valaki a saját szavaitokat merészelte kimondani előzetes egyeztetés nélkül? Voltatok már úgy, hogy saját gondolatbeli felvetéseiteket hallottátok szóban, mire aztán jól megcáfoltátok azt a beszélő számára? Voltatok már úgy, hogy bár az illető hosszasan beszélt, mégis az összefüggő volt, így szívesen hallgattátok akár órákon keresztül?
Nem, nem szándékozom szappanoperásra venni a blogot. Csupán az jutott eszembe, az efféle életérzés társulhat ahhoz a fogalomhoz, hogy valakiket - jogosan - értelmiségnek nevezünk. És igen, egy értelmiségi igazán jól csak hozzá hasonlóak társaságában érzi jól magát. Kell, hogy járjon az agya, és hogy a körülötte lévők versenyre kelljenek vele ebben.
Még szombaton egyik munkatársammal társalogtunk egy szórakozóhelyen a többi munkatárs gyűrűjében. Valami olyasmit mondott: - Te különleges vagy, van benned valami plusz - én érdeklődve néztem, és visszakérdeztem, "tényleg, mi lenne az?", erre - Látod, ez az! Ez az őszinte, érdeklődés, ami a tekintetedben is látszik!
Péntek este zárásaként, mikor jóval este tíz után hazaérkeztem kedves buszommal, láttam a buszmegállóban egy srácot. Először azt hittem, csak fáradt, azért pihenteti a fejét az ölében. Jobban megnéztem: rövid nadrág, póló, és azért nem érte el a húsz fokot a hőmérséklet. Valószínűleg a tizet sem. Bokái közt egy könnyed adag hányás. Elhúztam a számat, enyhe fintor, de sétáltam tovább. Igen, bevallom őszintén, először úgy gondoltam: az ő baja, majd megoldja. De eszembe jutott Schrödinger macskája. Mert mi van akkor, ha komoly baja van? Én pedig megnézhettem volna, hogy megbizonyosodjam effelől, de valójában esélyt sem adtam rá. Nos, igen, megfordultam a sarkon, és visszasétáltam. A vállára tettem a kezem, majd megkérdeztem: - Hé, öreg! Jól vagy?
Érkezett is a válasz.
- Igen...jól vagyok...semmi baj...
Gondoltam, azért biztosra megyek.
- Merre mész?
Kaptam egészen részletes választ, címet, majd pedig két buszt, ami a kívánt helyre viszi. Ezután azért még rákérdeztem:
- Akkor jól leszel, minden rendben?
- Persze, jól leszek. Köszi!
És igen, egy erősen és érezhetően részeg srác értékelte, hogy egy számára idegen személyt érdekel a hogyléte. Bólintottam, majd annyit mondtam:
- Rendben, vigyázz magadra! Hello!
És igen, így már nem volt semmi megbánás bennem, úgy éreztem, már hozzáállásommal jót tettem.
Érdeklődés, az érdekelt témákban és élethelyzetekben való aktivitás, és alapvető kognitív és érzelmi intelligencia. Azt hiszem, ennyit tesz "értelmiségnek" lenni.
Salacor
